Erkölcstan erkölcs helyett

Atarvis: "Valójában nagyszerű gondolat öltött testet az elhatározásban, miszerint a gyerekeink az iskolában tanuljanak erkölcstant. Igencsak ráfér a mai magyarországi társadalomra az erkölcsi nevelés, az erkölcsi szempontok újra fontossá válása a közéletben. Legjobb ezt a gyerekkorban elkezdeni, nem igaz? A gyerekek még fogékonyak, a gyerekkorban tanult dolgok (ha kell, ha nem) egy életre bevésődnek a tudatunk mélyébe. És ha az egyben maradt, vagy már széthullott családok jó részében a szülők már nem tudják megmutatni a gyerekeknek otthon az emberi kapcsolataikban működő erkölcsi szempontokat, akkor tegye ezt az iskola – mondhatnánk. Így a felnövekvő nemzedék mintegy varázsütésre tisztelettudó, becsületes, egyenes gerincű, őszinte, és egymást feltételek nélkül elfogadni tudó emberekből fog állni.

Csakhogy egy fontos törvényt – nem paragrafus, hanem a természet törvénye – még mindig nem értettek meg a „tisztelt” jogalkotók és honatyák. Adminisztratív döntésekkel és kényszerítő szabályozással, büntetve és fenyegetve nem lehet oktatni, illetve lehet, de annak az oktatásnak nem az lesz az eredménye, amit elképzeltek. Leginkább a gyerekek azok, akiknek igazán nem lenne szükségük az emberi tisztaságot tanulniuk, hacsak az erkölcs tanítása címszó alatt nem az elfojtásra való nevelést értjük, vagy esetleg a kettős mérce (Amit lehet Jupiternek … kezdetű mondás) elfogadtatását minél hamarabb. Talán inkább a gyerekeink tudnának természetes, őszinte és egyenes viselkedésre tanítani bennünket, felnőtteket, és nem fordítva. A „jó állampolgár” a mai viszonyok közt az engedelmes rabszolgát jelenti, aki gondolkodás nélkül hajlandó hazugságok és kihasználás állapotai közt élni, aki a lelkiismerete jelzései helyett inkább a hatalom képviselői által folyamatosan gerjesztett félelem és bűntudat hatására dönt így, vagy úgy. Pedig ez a rabszolga réteg – akiket állandó muszájok és megszokások illúziói vezetnek – egyre fogy, leginkább az egyre fiatalabb korosztályok nem hajlandóak elfogadni azokat a korlátozásokat, kategorizálást, amely természet ellenes és életellenes volta miatt csak az élősködő hatalmi elit tovább uralkodását szolgálja.

Az elmúlt évtizedekben kiválasztódott egy olyan politikai vezető réteg, amely összességében (tisztelet a kivételeknek) a gerinctelen megalkuvást, a gátlástalan hatalom és pénzéhséget, a szemrebbenés nélküli hazudozást és mellébeszélést reprezentálja. Természetesen a bábkormányok létrejöttéhez mindig ilyen szereplők kellettek. Ők mutatják a példát a Tv-n, az újságokon keresztül, hirdetve hogy aki elég gátlástalan és erkölcstelen, az a mai globális világban milyen gazdagságra tehet szert. Ezért aztán hiú ábránd, hogy az ország lakosságának többsége ne ezt a példát kövesse, hogy szemét és fülét befogva elfogadja a kettős mércét.

Valamikor az ország vezető rétegét a nemesség alkotta, akik valamikor többségükben tényleg nemes emberi vonásokkal rendelkeztek. A mai feladat nem az agyi megértésen keresztüli nevelés, hanem újra a példamutatás, ehhez pedig nem erkölcstanra, hanem a természet ősi törvényei szerinti erkölcsre van szükség. Egy új nemességre a középkor és újkor viharaiban szétforgácsolódott régi helyett."

--------------------------------------------------------------------------------------------

Csodina: "A kisgyerek utánzással tanul és aki szülő, az tudja, hogy egy hároméves gyereknek nem lehet vizet prédikálni, ha mi bort iszunk, mert garantáltan a viselkedésünket fogja utánozni. Ezáltal a szülő is nevelődik, legalábbis, ha zavarja a gyerek által önmagáról mutatott kép.

Ennek tükrében igazi ínyencségnek tűnik az iskolai kötelező erkölcstan, ami helyett hittan is választható. A kérdés csak annyi, hogy vajon mit takar ez a tantárgy „hivatalosan” és vajon mit ad vele egy-egy bizonyos tanár?

Ha a rendszert nézzük, akkor vajon egy meglehetősen korrupt, nyíltan hazudozó, képmutató társulat mit akar az erkölcsről taníttatni?

A következő szint az iskola és a tankönyv-választás. Vajon milyen érdekek diktálnak? Az ár, az igazgató meggyőződése vagy a pedagógusok és a szülők is beleszólhatnak?

Ezek után pedig jön a tanár, aki olyan amilyen és valahogyan „leadja az anyagot”.

Itt még mindig az iskolában vagyunk és máris milyen összetett a képlet! A sok-sok negatív visszajelzés mellett találkoztam érdekes és számomra fontos hozzászólással is. Ilyen volt egy tanár meglátása, aki arról beszélt, hogy az erkölcs oktatását minden tanár minden egyes órán megteszi. Mélységesen egyetértek! De ugyanígy erkölcstan a tanárok szünetben tanúsított reakciója egy-egy helyzetre, és ide tartozik az is, hogyan „meccsezi le” a konfliktushelyzeteket a tanár és a szülő. Itt pedig visszakanyarodtunk oda, ami nyilvánvaló és elidegeníthetetlen: az erkölcsi értékeket elsősorban a család közvetíti. Tankönyvvel, számonkéréssel, prédikációval nem lehet átadni.

Az is fontos, hogy a gyerekek az iskolában (is) kapjanak lehetőséget és támogatást arra, hogy az emberi kapcsolatokban eligazodjanak. Segíteni kell az egészséges felnőtt személyiséggé válásukat, a felelősségvállalást, az önismeretet és a társas együttélést. Ehhez viszont jobbnak látnám, ha nem egy új tantárgyat találnának ki az amúgy is túlterhelt gyerekeknek és pedagógusoknak, hanem inkább az egész iskolarendszert kellene átalakítani, hogy a 8-10 éves gyerekeknek jusson még játékidő és a 16-18 éveseknek se legyen napi 7-8-9 óra munkaidejük, ami után jönnek a különórák és a házi feladatok.

Embert az emberhez közelíteni az együtt töltött minőségi idővel és szeretettel lehet és ehhez nem növelni, hanem csökkenteni kellene az óraszámot, valamint szabad kezet adni a tanároknak, hogy a lexikális agytöltés helyett gondolkodásra és cselekvésre taníthassák a gyerekeket. Addig is amíg ez az aranykori iskolarendszer eljön, megtesszük itthon, ami megtehető."